Bejelentés


Márianosztra Márianosztráért Közhasznú Egyesület oldala (2011.09.08


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









----[Fegyház és Börtön, Márianosztra]----

A pálos kolostor XV. századi, gótikus falain az 1780-as évekre épült fel a barokk rendház. A rendek feloszlatása után hányatott sorsa volt, ma börtön működik a rusztikus vakolatú, kétemeletes épülettömbben.
Az egykori rendház tömbje keretezi a barokk épületegyüttes előudvarát. A magyar alapítású pálos rend történetének egyik kiemelkedő eseménye volt a rendházépítés. A kolostort I. Lajos király gyakran látogatta; leánya, Hedvig itt nevelkedett. Környékén sokáig királyi vadaskert volt. A pálos rendet II. József 1785-ben feloszlatta. A kolostor épülete a Vallásalap tulajdonába került; katonai raktár, majd kórház lett. A Napóleon ellen harcoló nemesi felkelés idejében, 1809-ben tábori kórházként működött. Itt ápolták a győri csata sebesültjeit.
A rendház egy időszakban a pálos rend főiskolájaként is működött. Nevezetessé vált tanulói: Verseghy Ferenc költő, irodalmár, esztéta, zeneszerző, (1756-1822), Ányos Pál költő (1756-1784), Virág Benedek költő (1754-1830), Táncz Menyhért, iskolai drámaíró (1743-1800), Billisch Márton hitszónok (1736-1807).
A kolostor változatos történetében az 1858. év a fordulópont. Azóta fegyintézet. Kezdetben női börtön volt. Az osztrák belügyminisztérium a Szent Vince rendbeli apácákra bízta. 1948-ban átalakították szigorított dologházzá, majd 1950-ben érkezett az első férfi fogolycsoport, s a női börtön megszűnt.

1858. október 17-én volt az ünnepélyes átadása. A felügyelettel járó feladatokat a Páli Szt. Vincéről elnevezett apácák látták el. Az első főnöknő Wágner Paula volt, aki 21 nővérrel vette át az intézményt. Az év végére 323 elitéltet és 21 javítóintézménybe utalt lányt hoztak ide. A külső őrzést 4 férfi látta el, míg az éjjeli virrasztók száma bent 2 nővér és (kint) 1 férfi volt.
A nővérek bérbe kapták az intézményt és (a megállapodás szerint) zárdaszerű fegyintézetet üzemeltettek. Az épület fenntartásáért és munkájukért cserébe őket illette meg a börtönmunkákból származó jövedelmek nagy része, amihez a birodalmi kincstártól is kaptak minden elítélt után (naponta) 23 krajcárt. Ekkoriban 28 hálóhelyiség volt, 600 férőhellyel, de vizitáció idején csak 163 laktak itt 13 szobában. Nem sokkal a századforduló előtt nagy átépítések zajlottak. A mostani elrendezés is jórészt ekkor alakult ki. Megépült a 3 emeletes magánzárka tömb, a rabkórház, a munkatermek és a rabtemplom. Egy új szárny megépítésével alakult ki a zárt sétaudvar. Íróink közül Jókait foglalkoztatta nagyon a bűn és a bűnhődés. Két művéhez is itt talált "múzsát". Atháliát, aki az "Az aranyember" című regényének negatív hősnője volt, egy nosztrai életfogytiglani börtönre ítélt fegyencnőről mintázta. A "Tengerszemű hölgy" ihletője (Asztalos Erzsike, egy gazdag ügyvéd lánya) is itt raboskodott.
1903-ban már 4-500 elítéltre vigyázott 42 nővér és 21 őr. Az akkori igazgató, Wenszky Eugénia fontosnak tartotta, hogy bevezessék az akkortájt kiforrott és modern börtönigazgatási elveket. Így alkalmazták a rabok foglalkoztatását is. Különösen a szabadban végezhető mezőgazdasági munka tudta enyhíteni a bezártság személyiségromboló hatását. Mivel az elítéltek jó része a mezőgazdasági lakosságból került ki, így az addig bérelt földeket megvették, s 200 holdas mintagazdaságot hoztak létre. A nővérek ügyeltek arra, hogy analfabéta ne kerüljön ki szabaduláskor. Mindenkit megtanítottak a háztáji, mezőgazdasági vagy ipari munkára, hogy meg tudja keresni a betevőjét.
1914-18 Az I. világháború időszaka új típusú bűncselekményeket "eredményezett": a kémkedést. Az ilyen bűnökért elítélt nők mellett (nagyobb számban) a fiatalkorú bűnözők is ide kerültek, így a létszám elérte a 700-at. A Tanácsköztársaság idején, az elítéltek egy részét, mint a kapitalizmus áldozatait, szabadon engedték. Ekkoriban fel akarták robbantani az épületet, de ez nem sikerült. Az
1920-as évektől kezdődően jelentek meg a politikai elítéltek. Ez alapjaiban forgatta fel a börtön életét. A helyzetet súlyosbította, hogy az ellátás (élelmiszer és tüzelő) biztonsága megingott. Sokan a saját ruhájukban jártak és hiányos volt a tisztálkodás. Az első politikai foglyok között volt Csillag Rózsi és Weisz Gizi, akik merényletet terveztek a frissen kinevezett Horthy Miklós ellen. Később, a kormányzó egyik látogatása alkalmával személyesen is találkozott velük. Az
1930-as években elfogytak a politikai foglyok, sikerült úrrá lenni a hiányos ellátáson, így visszaállt a rend, s újra feléledt a mintagazdaság.
1939-ben, a második nagy világégés idején megint nőtt a politikai foglyok száma. Az ország német megszállása idején az itt raboskodó, mintegy 200 zsidó rabot deportálták. A front közeledésének hírére (a minisztérium utasítására) azokat az elsőítéleteseket, akiknek volt hová menniük, hazaengedték.
1944 karácsonyán a szovjetek sikeresen megostromolták az épületet. A rabok jelentős részét elengedték, de ruhájukat, pénzüket elvették. Az iratokat és a bútorokat elégették, az élelmiszerkészletet lefoglalták.
1945 tavaszán bombatalálat érte a főépületet, melyet ezután sorsára hagytak.
1946 májusában újra indult a börtön, de a hivatalos állományban megjelentek a nők is. A következő évtől (1947) kezdődően ismét növekedett a politikai foglyok száma. Új dolgokra nem jutott pénz, így az őrség több éve hordott, foltozott gúnyában teljesített szolgálatot.
1948 A nővéreket felszólította az állam, hogy ezután az ő nevében lássák el a feladatukat, akik ezt visszautasították. Ennek a következménye lett, hogy több, mint 90 évnyi hűséges és odaadó munkájukért "cserébe" elzavarták őket és
1949. május 4-én államosításra került a börtön.
1950-ben az ÁVH vette át a felügyeletet. A nőket előbb Sátoraljaújhelyre, majd elkészülte után a kalocsai börtönbe helyezték át és helyükre csak férfi elítéltek érkeztek. Szögesdrót-kerítéseket húztak fel, őrtornyokat építettek, reflektorokat szereltek fel. A jobb láthatóság miatt felszámolták a kertet és kivágták a fákat is. Sorra érkeztek a háborús (és a koncepciós) perek elítéltjei: népellenes bűnöket elkövetők, más börtönökben, munkatáborokban rossz magaviselettel bírók, munkamegtagadók, lázítók, szökéssel próbálkozók.
1951 Részlet egy fegyőri jelentésből: "az őrzött rabok 96 %-a politikai fogoly. Megoszlásuk: hűtlenség 72 fő, háborús bűnös 290 fő, izgatásért elítélt 126 fő, nép- és demokráciaellenes szervezkedő 227 fő. Az elítéltállomány grófokból, főpapokból, miniszterekből és tábornokokból áll." Ezekben az években a halálozási arány is kiugró volt. (1950-54 között 44 fő, később évi 1-2 fő.) Előszeretettel alkalmazták büntetésként a magánzárkát (főként télen éltek vele, amikor a fázás maga volt a büntetés; hiányos deszkapriccsen, néhány ruhadarabban voltak elzárva a fűtetlen cellákban) illetve a sötétzárkát (nyáron alkalmazták; nem volt szellőzés és nem szabadott levetkőzni az oxigénhiányos helyiségben). Hamarosan 2000 fölé emelkedett az itt raboskodók száma a maximális 900 helyett. A 2-3 személyre tervezett cellákban 6-8 embert zsúfoltak össze. Akinek nem jutott ágy, az egy földre dobott szalmazsákon húzta meg magát. Heti 4-5 alkalommal volt séta az udvaron. Ez 20-30 percig tartott és libasorban, hátra tett kézzel, előre bámulva levegőzhettek az elítéltek. Havi 1 képeslapot írhattak, évente 2 alkalommal látogathatták őket, illetve kaphattak 3 kg-os élelmiszer-csomagot. A cella komfortját a mosdótál, a vizesvödör és a sarokban lévő kübli jelentette. Az `50-es évekre jellemző módon sok esetben olyanok kerültek be, akik nem sokkal korábban még népbírák, ávh-s tisztek, vagy munkatábor-parancsnokok voltak, így gyakran együtt töltötték büntetésüket azokkal, akiket ők jutattak oda.
1956. októberében a politikai mozgolódások miatt az ávh-s foglyokat Pestre szállították, a többieket pedig, izolálták a külvilágtól. Mégis 25-én - tisztázatlan körülmények között - felsőbb utasításra kiszabadítottak egy foglyot (név szerint Füzesi Lajost), aki fegyveresek élén tért vissza és elérte a politikai foglyok erőszak nélküli szabadon bocsátását. A forradalom bukása után - természetesen - ismét megtelt a börtön politikai elítéltekkel. A teljesség igénye nélkül néhány ekkoriban itt raboskodó neve: Bibó István, Déry Tibor, Eörsi István, Göncz Árpád, Mensáros László, Zelk Zoltán.
1961 A kisamnesztia után politikai foglyot már csak elvétve találni, majd az
1963-as nagyamnesztia következtében kizárólag köztörvényesek vannak a rács mögött. Elég silány emberanyag került be: főként pitiáner tolvajok és munkakerülők.
1966-ban, az új jogszabályoknak köszönhetően előtérbe került a törvényesség, a nevelés és a pedagógiai elvek érvényesülése. Ezzel együtt az őrség állományát továbbképzésekkel javították.
1970-es évektől egyrészt megjelennek az értelmi fogyatékos elítéltek, másrészt a kor hírhedt bűnelkövetői is. Köztük Soós és bandája (többszörös brutális rendőr-gyilkosságért), a Szivárvány üzlethálózat sikkasztói és amire már én is emlékszem: a Szépművészeti múzeum képrablói. A munkáltatási gondok enyhítésére előbb kötélfonó- és labdavarró-üzemet hoztak létre, majd beindult a könyvkötés is. (Az én korosztályom talán még emlékszik a Hahotára, vagy Kockás képregényre, esetleg a Robur nevű sci-fi kiadványra. Na, ezek itt készültek!) A csökkent munkaképességűek bélyeget válogattak, kábelt bontottak.
1976 A további fejlődés érdekében önállósodott a "nosztrai részleg" és megalakult a Börzsöny Vegyesipari Vállalat.
1979 a komoly beruházások éve: új üzemcsarnok és kazánház épült. Az épületeket központi fűtéssel és vízvezetékkel látták el. Így
1984-86-ra, hazánkban utolsóként itt is eltűnt a "kübli rendszer". Ezek az évek a börtön belső életére is hatással voltak: a zárt BV-intézetek közül elsőként itt vezették be az "öntevékeny szervezeteket". Ennek a lényege az volt, hogy a rabok (egy nevelő és egy szociális előadó irányításával) maguk látták el a körletek felügyeletét. A kedvező tapasztalatok hatására máshol is bevezetésre került a módszer. Ezzel nem csak a felügyelői létszámot lehetett kiváltani, hanem jobb volt a rend és a fegyelem, mint a szigorúbb körletekben. 1984-től, szintén úttörőként itt vezették be, hogy az őri állomány egy részét, nevelési szakterületre helyezték át. Ezzel párhuzamosan a külvilág felé is nyitott az intézmény: nőtt a kulturális programok száma, több neves művész, olimpikon látogatta meg és szórakoztatta az elítélteket, sőt, a kor jelentősebb pop-előadói koncerteket is adtak odabent. Kiépült a videó-lánc és bejutottak a műholdas tv-csatornák is.
1989-től a plébános is hitéletet biztosított azoknak, akik ezt igényelték. Hosszú évtizedek után ismét volt karácsonykor éjféli mise. A rendszerváltozáskor jóváhagyott közkegyelmi törvény
1990-ben ismét jelentősen csökkentette a fogva tartottak létszámát.
1991. november 1-től a BV szervezeti rendszere megváltozott. Az egységek még nagyobb önállóságot kaptak. Az átszervezés az áttekinthető rendeltetési viszonyhoz és ellenőrzési rendszerhez kellett.
1994-ben kiépült a számítógépes hálózat: 24 órás műholdas adatátviteli kapcsolat létesült az országos parancsnoksággal és a többi BV-intézettel. A Börzsöny Vegyesipari Vállalat átalakult NOSTRA kft.-gá, melynek fő profilja a cirokseprű-gyártás volt. Évi 400 ezer darabot készítettek, melynek 90 %-a Nyugat-Európába került.

 

A rabtemető

A börtön épületétől kicsit távolabb van az ország első, bárki által látogathatóvá vált rabtemetője. Itt, az erdő szélén nyugszanak a holtak. Elfeledett emberek: pálosok, kiknek sem személyes emlékük, sem fejfájuk nincs már; vincés nővérek, akik az öregedés idején sem hagyták el kolostorukat; s itt alusszák örök álmukat azok is, akiket a törvény és embertelen szabályai haláluk után sem adott át családjuknak, vagy nem volt, aki elvigye őket innen, esetleg nem kellettek már a rokonoknak. Néhányan később mégis új nyughelyre leltek. Sok a kereszt és a laposodó hant. Akár évtizedekig is a feledés homálya fedte kilétüket. A rendbe tételhez két dolog kellett: ember, aki megtegye és a holtak iránti tisztelet, mint indíttatás. A börtön elérte, hogy látogatható állapotba kerüljön és a közelben vezető P+ turistajelzés ne elkerülje, hanem betérjen ide. A régi, elhasználódott kereszt helyére a börtön egyik ügyes kezű fafaragója (a fegyintézet hathatós segítségével) készített újat. A 6 méter magas fakeresztet a pálosok helyi vezetője, József atya szentelte fel. A felszentelésen jelen voltak a nővérek képviselői is. A `70-es évekig temettek ide, mert utána ezt rendelet tiltotta meg. A későbbiekben már a falu temetőjébe vitték a börtönben elhunytakat.
A sírokról: a parcellázás a jelen kor "alkotása". A számozás észak felé nő. Legelöl (I. parcella) vannak az `50-es években elhunytak sírjai. Egyszerű emlékük van: sírhant, benne fakereszt, melyre kis táblát erősítettek. Őket kivétel nélkül névről ismerhetjük, s tudjuk mettől-meddig éltek. A II. parcellában nyugvók nevei is ismertek. A III-IV. parcellában elhantoltak jó része már ismeretlen. A legrégebbi sírok (V-VI-VII-VIII. parcellák) egységes arcot mutatnak: beton keret és fakereszt. Az itt lévő holtak sem ismertek számunkra, csupán a VII. parcella 7. számú (tömeg)sírjában nyugvó 25 vincés nővér neve maradt fent.

A Nővérekről

Nevük Szent Vince Szeretetlányai Társulata, vagy ahogy a köznyelv ismerte őket: az Irgalmas Nővérek. A rendet Paulai (Páli) Szent Vince és Marillac Szent Lujza alapították Párizsban, a 17. század első felében. Feladatuknak a betegápolást, a szegénygondozást és egyéb karitatív tevékenységeket választottak. Hazánkban elsőként Pinkafőn jelentek meg 1852-ben. Egy évre rá Pesten rendházat alapítottak. A nővérek óvodákban, iskolákban, árvaházakban és nevelőotthonokban szolgáltak. Több óvónő- és tanítóképzőt tartottak fent; hazánkban 94 helyről van adat működésükre. 1905-ben önálló rendtartományt hoztak létre.
Minden nővér a központi rendházban kezdte meg a szolgálatát, egy év szemináriummal (gyakorlattal). Ennek letöltése után kerültek ki az egyes rendházakba, ahol 5 év alatt kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, alkalmasságukat. A rendbe való belépésük után öt évvel volt az első fogadalomtétel, mely egyszerű keretek között zajlott. Egy alkalommal négy fogadalmat tettek, ebből három (szegénység, tisztaság, engedelmesség) más rendekkel közös volt, míg a negyedik a rend külön fogadalma volt: a szegények szolgálata.
A nosztrai nővérek példásan teljesítették feladatukat. Egy, a kiegyezéskor készített felmérés szerint egyedül ezt az intézményt említik pozitív példaként, ahol emberséges szigorral bántak a foglyokkal. (A mai pedagógia melegkorlátozónak nevezi ezt a nevelői magatartást.) Munkájukkal és egymással szemben is igényesek voltak. Fogadalmuk és a rend szellemisége nem engedte meg a hanyagságot.
A politikai elítéltek tömeges megjelenése megzavarta itteni munkájukat. Erkölcsi fölényük semmissé vált a magatartási és ideológiai ellentétek miatt. A bomlás megindult. A szovjetek megjelenése újabb csapás volt. A békére, szeretetre, türelemre és megértésre alapuló rend képtelen volt szembe szállni a fegyveres, ateista gondolkodású, önmagát győzedelmesnek kikiáltó katonákkal. Amikor a szovjet csapatok bevették a börtönt, a rájuk bízott rabok védték meg tőlük a nővéreket. A háború után még négy keserves és kudarcokkal teli évig dolgoztak itt, de a politikai hatalom nem tűrte meg a tolerancia erkölcsi hőseit: 1949-ben államosították a börtönt és kitiltották belőle a vincés nővéreket, akiknek hazai rendje 1950-ben feloszlott.

Szökések

A börtönélet "izgalmasabb" részét képezik a szökések.
3 klasszikus börtönszökésről van tudomásunk.
H. elítélt esete: 1980. augusztus 22-én kijátszotta a felügyelőket és kiment az épületeken kívüli területre. Ott lesbe állt és figyelte a toronyban lévő őr mozgását. Aznap erős szél fújt, ezért az őr bedrótozta a rosszul záródó ajtót. Így a torony alatti terület holttérré vált számára. H. ezt észlelte és - miután szétvágta a torony alatti kettős dróthálót - kiszökött. Az esti létszámellenőrzésnél vették észre hiányát. Még aznap elfogták Zebegénynél.
K. elítélt esete: 1985. július 28-án, amíg társai a folyosón tévéztek, addig ő - a korábban eldugott - vasfűrésszel elfűrészelte a rácsot. Takarodó után, éjjeli 2:30-kor félrehajtotta a rácstagokat és kötélen leereszkedett az udvarra. Az épület mellett tárolt ágylétrák segítségével könnyedén átjutott a bástyafalon. Verőcéig jutott.
T. és P. elítéltek esete: 1998. augusztus 3-án, a hajnali órákban dolgozni indultak a rabok. Ők az első sorokban mentek, s amikor a kerítés közelébe értek, rohanni kezdtek a szögesdrót irányába. Kezeiket előre rongyokba tekerték, így néhány akrobatikus mozdulattal a bástyafalon termettek, ahonnan - legyőzve a szögesdrót jelentette akadályokat - leugrottak az őrzött és lőhető területre. A felügyelők gyorsan eszméltek, de sem a felszólítás, sem a (figyelmeztető és célzott) lövések nem állították meg a renitenseket. Ennek ellenére T.-t 10 percen belül, P.-t pedig pár nap múlva fogták el. Ez volt a börtön történetének egyetlen esete, amikor fegyverhasználatra került a sor.

(Forrás: "Nostra" A 140 éves Márianosztrai Fegyház és Börtön Jubileumi Évkönyve, 1998)












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!