Bejelentés


Márianosztra Márianosztráért Közhasznú Egyesület oldala (2011.09.08


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Szavazás




----[Piactér]----

Itt sorakozzanak azok az emberek és információik, kik tudásukat szertnék közzé tenni itt, a "piactéren".

Olvasd el és szavazz!

Mi történt a hegyvidéki szállóban?

"Franciaországi, kis hegyvidéki szállodába érkezik egy orosz turista, és megkérdezi van-e üres szoba kiadó, és letesz egy 100 euróst a pultra. A szálloda tulajdonosa megörült, mert mostanában igen pangott az üzlet, és a legjobb szoba kulcsát adta a vendégnek, aki el is indult fölfele a lépcsőn, hogy elfoglalja a szobáját. A tulaj fogta a 100 euróst, átrohant a henteshez, kifizetni az előző heti adósságát, és visszament a szállodába. A hentes fogta a 100 eurót, és elrohant a gazdához, hogy kifizesse a hitelbe kért disznót, és visszament a boltjába. A gazda rohant Jennyhez, a helyi örömlányhoz,hogy kifizesse annak szolgálatait, és ment vissza a farmjára. Jenny rohant a szállodába, hogy kifizesse a múlt héten kivett szobák árait, és letette a 100 euróst a pultra. Ebben a pillanatban jön le a lépcsőn, és megy a pulthoz az orosz turista, és közli, hogy a szoba nem felel meg és kéri vissza a 100 euróst, és ezzel elment."

Csath Magdolna: Közösségi pénzzel a válság ellen
2008-10-11 07:24:56

Piktor Géza kőműves, Csöves Péter vízvezetékszerelő, Kerék Károly autószerelő. A faluban, ahol élnek, kicsi a fizetőképes kereslet a munkájukra. Ezért eljárnak dolgozni a környező városokba, ha pedig ott sem kapnak munkát, segélyt kérnek. Azonban Piktor Gézának sürgősen szüksége lenne arra, hogy betegeskedő régi autóját valaki rendbe hozza, mert csak azzal tudja munkaeszközeit – például a létrát – magával vinni. Csakhogy a javításra nincs pénze. Csöves Péter házáról hull a vakolat, nagyon szeretné megcsináltatni, de pénz híján nem tud senkit megbízni a munkával. Kerék Károly meg családi háza vízvezeték-hálózatát szeretné korszerűsíttetni, amit anyagi helyzete akadályoz. Mindhárom embernek van tudása, vannak képességei, amelyeket egyikük sem tud megfelelően kamatoztatni. Problémáikat – pénzhiány miatt – nem tudják megoldani. Ha meg tudnának egyezni abban, hogy elvégzik egymásnak a szükséges munkákat, akkor úgy tudnák megoldani anyagi problémáikat, hogy közben még tudásukat is hasznosítják. Ehhez csupán arra lenne szükség, hogy megállapodjanak egy átváltási arányban, amely kifejezi, hogy az egyes munkák értéke hogyan viszonyul egymáshoz. Például meg lehetne egyezni abban, hogy félnapnyi vakolatjavítás éppen annyit ér, mint félnapnyi autószerelés, az pedig annyit, mint félnapnyi vízvezeték-szerelés. Így az értékek cseréje megvalósulhatna a hivatalos pénz forgalma nélkül.

Ez a példa háromszemélyes, ezért könnyen megoldható helyzetet ír le. Sokkal bonyolultabbá válik a helyzet, ha nagyobb közösségben gondolkodunk.

A helyi közösség, amely különféle munkákat elvégezni tudó, különböző szaktudású emberekből áll, egyesületet hozhat létre, amely kidolgozza a közösségen belül az elszámolás módját, és ezzel tulajdonképpen helyi pénzt "ad ki". Ilyen szervezetek a világon számos országban, például az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Japánban, Németországban és Angliában is működnek. Az említett két európai országban száznál is több olyan helyi szervezet van, amely helyi pénzt használ. Van, ahol a helyi pénz csak a szervezet központjában lévő nyilvántartásban jelenik meg a tagok számláin, de olyan szervezetek is léteznek, amelyek a pénzt ki is nyomtatják.

Ez a pénz természetesen csak a közösségen belül használható, azon kívül nem. Van, ahol rögzítik a helyi pénz és a hivatalos pénz viszonyát, van, ahol nem.

A helyi pénz legfőbb haszna, hogy mozgásba hozhatja a helyi gazdaságot, és a közösségben marad, szemben az állami pénzzel, amely beáramlik a közösségbe, majd többsége távozik onnan, sőt, gyakran az országból is, például a globális vállalatok hazautalt nyeresége formájában. Mivel a helyi pénz spekulációra és vagyongyűjtésre nem alkalmas, és a hivatalos pénzre sem váltható át, ezért arra ösztönzi a közösség tagjait, hogy amint lehet, költsék el. A helyi gazdaság így megélénkül, fejlődik. Eközben a helyi közösség szervezettebb lesz, a tagok jobban megismerik és értékelik egymást, a bizalom szintje az arra érdemesek között emelkedik. Lehetővé válik, hogy aki képes becsületesen dolgozni, az dolgozzék is. Így az ilyen közösségek léte javíthatja a társadalom lelki egészségét, javíthatja az emberek közötti kapcsolatokat, azaz erősítheti a társadalmi tőkét.

A helyi pénzegyesületek egy speciális csoportja az angol LETS típusú egyesületek (Local Exchange Trading System – magyarul: helyi cserekereskedelmi rendszer), amelyek a helyi pénzt folyószámlákon tartják nyilván. A helyi pénz nem kamatozik, ezért tőkegyűjtésre alkalmatlan. Vannak olyan megoldások is, amikor a helyi pénzt az adott helyen működő üzleti vállalkozások is elfogadják. Ilyen vállalkozások lehetnek a helyi kifőzdék, közösségi energiaszolgáltatók, kávézók, óvodák és bölcsődék.

A helyi pénzt egyes országokban közösségi pénznek nevezik, utalva arra, hogy egy közösség érdekeit képviseli. A helyi vagy közösségi pénzben elszámolt termék- vagy szolgáltatáscsere természetesen nem zárja ki azt, hogy valaki a munkáját a közösségen kívül is hasznosítsa. Vásárolni is bárhol és bárkitől lehet. A helyi pénz bevezetése tehát nem jelenti azt, hogy az emberek többet nem használják az állam hivatalos pénzét. Csupán azt jelenti, hogy pénz nélkül is hozzájuthatnak termékekhez és szolgáltatásokhoz, ha cserébe szintén tudnak termékeket és szolgáltatásokat kínálni.

Jellemzője továbbá a helyi pénzben zajló cserekereskedelemnek, hogy ennek során nem keletkezik profit.

A helyi pénz használatának, a helyi cserekereskedelemnek sokféle pozitív hatása lehet. Egyrészt megmozgatja a közösséget, segélyen tengődés helyett munkára, tanulásra, a képességek kibontására és kreativitásra ösztönöz. Mindez jelentősen javítja az emberek életminőségét. Másrészt szorosabbra fűzi az emberek közötti kapcsolatot, bizalmat épít, egymásra figyelésre késztet. Az összetartó, erős közösségek pedig az erős nemzet építőkövei.

A hivatalos pénztől való részleges elszakadás ugyanakkor mérsékelheti a globális pénzügyi válságok drámai hatásait, csökkentheti az emberek kiszolgáltatottságát.

Elgondolkodtató, hogy Magyarországon miért nem működnek ilyen közösségek. Pedig fellendíthetnék a halódó falvakat, munkát adhatnának tartósan munkanélkülieknek, és helyi keresletet teremthetnének a gazdák termékeinek. Az egyik nyilvánvaló ok, hogy a magyar társadalomban gyenge a társadalmi tőke, vagyis nincs elegendő bizalom. Bizalom nélkül pedig nem lehet közösséget építeni. A másik ok, hogy a hatalom meg is tesz mindent a társadalmi tőke, az emberi kapcsolatok szétzilálásáért. Gondoljunk csak arra, ahogy a kisemberek "sárga irigységét" felerősítve, vagyonosodási vizsgálatokkal próbál az APEH "eltitkolt adókat" behajtani. Vagy emlékezzünk rá, hogy a szüretelőktől – ha nem közvetlen családtagok – az APEH munkavállalói könyv vezetését követelte meg. Pedig a szüret a világon mindenhol tipikus közösségi tevékenység.

Természetesen a helyi pénz használata, a helyi cserekereskedelem nem az adóelkerülés eszköze. Ennek során nem keletkezik megadóztatható nyereség.

A tisztes adózás pedig az egyének és nem a közösség felelőssége. Ahhoz, hogy a helyi pénz, a helyi cserekereskedelem nálunk gyökeret verhessen, alapvető feltétel, hogy az ország vezetői megértsék és elfogadják legfőbb előnyét: azt, hogy gazdaság- és társadalomerősítő mozgalom kovásza.

És ne ellenségesen tekintsenek rá, ne APEH-ügyet lássanak benne, hanem a nemzet érdekében támogatásra érdemes kezdeményezést!
(magyarhirlap.hu)

Tele vannak veszélyforrással a helyi pénzek a jegybank szerint
2011. április 11., hétfő, 13:18


Könnyebb hamisítani, nem egyértelmű, hogy mi lesz a cserében adott forintjainkkal, és nem támogatja érdemben a helyi gazdaságot sem - a Magyar Nemzeti Bank szakértői szerint ezek a helyi pénzek használatának legnagyobb kockázatai. A világon számos helyen használnak csak a környéken elfogadott pénzt, Magyarországon Sopronban van ilyen, de több más település is gondolkozik ilyen fizetőeszköz bevezetésén.

A soproni kékfrank nevű helyi pénzt 2009-ben vezették be Sopronban és környékén, a pénzzel bizonyos boltokban vásárolni lehet. A soproniak példáját követve hamarosan lehet rábaközi tallér, de felmerült a pécsi és a veszprémi korona, illetve a debreceni fantallér bevezetése is.

A helyi pénzek bevezetése nehezen érthető a nemzetközi tapasztalatok alapján, mert bár több helyen is használnak helyi pénzt (Németországban 16-féle helyi pénz van, Svájcban már 75 éves történelme van a WIR-pénznek, Dél-Amerikában és angolszász országokban is találunk példát ilyen helyi kezdeményezésre), de a helyi pénzek nem tudtak jelentőségre szert tenni, szerepük marginális a fizetési forgalomban.

Németországban például bár tucatnyinál is több fajtája terjedt el a helyi pénzeknek, használatuk elhanyagolható, átlagosan 2,65 millió eurónyi bankjegyre jutott 1 egységnyi helyi pénz - derül ki Helmeczi István és Kóczán Gergely, a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek tanulmányából (pdf formátumban olvasható). Sopronban és környékén pedig becslések szerint mindösszesen tízmillió forintnak megfelelő kékfrank foroghat, ami eltörpül a jegybank és a kereskedelmi bankok által teremtett közel hétezermilliárd forint mellett.


Nem vándorol messzire a pénz

A helyi pénz bevezetése mögött több megfontolás húzódik meg a nemzetközi példák alapján, de ezek tévedéseken alapulnak - állítják a jegybank szakértői. A helyi pénzek megteremtésének egyik indoka az, hogy a hagyományos pénzügyi közvetítőrendszer nem tudja megfelelően szolgálni és kiszolgálni a helyi közösségeket, a helyi igényeket nem veszi figyelembe, a helyi gazdaságot nem fejleszti, hanem a globális gazdasági érdekekkel szemben elnyomja azt. Mivel azonban az adott térségben bevezetett helyi pénzzel csak az azt elfogadó üzletekben lehet fizetni, a pénz helyben marad, az emberek lakóhelyük közelében költik el a hagyományos pénzre is valamilyen arányban beváltható helyi pénzt, ezért a térség gazdasága fejlődik.

Ez azonban a hagyományos bankjegyek esetében is így van. Ha forintban kapjuk fizetésünket, annak nagy részét lakóhelyünkön és annak közvetlen környezetében költjük el (vásárolunk vele a zöldségesnél, ruhát veszünk a város kis üzletében, a kenyérért forintot adunk a pékségnél). A bankjegyek fele-háromnegyede két hét alatt nem kerül távolabb 10 kilométernél a korábbi megfigyelési helyétől - derül ki egy nemzetközi felmérésből.
A pénzforgalom nagyobb részét ráadásul nem is a lakosság bonyolítja le a vállalkozásokkal, közüzemi szolgáltatókkal szemben, hanem a vállalkozások egymással szemben, ez pedig elektronikus formában, számlapénzként történik. De még erre is igaz, hogy az ilyen formában megtestesülő pénz jelentős része helyben marad: Magyarországon az utalások 40 százalékát adott településen belüli, további 10 százalékát pedig legfeljebb 50 kilométeren belüli címzett részére indítják.

A helyi gazdaság támogatását várni azért is hiú ábránd a helyi pénz bevezetésétől, mert a boltokban megvásárolható áruk nagy részét nem csak helyben készített összetevőkből állítják elő helyi munkával, hanem a globális munkamegosztás miatt a világ több táján végezhetik az egyes munkafázisokat, az áru több alkotóeleme pedig különböző országokban készül. Így pedig a lakóhelyen helyi pénzen megvásárolt áruval közvetve távoli térségek fejlődését segíti elő a helyi pénzzel fizető vásárló.


Havonta leértékelik az egyik német helyi pénzt

A helyi pénz egyik fajtája Németországból indult el, ott havonta veszít az értékéből (1-2 százalékkal leértékelik) a helyi pénz, ami arra ösztönzi a birtokosát, hogy minél gyorsabban vásároljon vele. Ettől a fogyasztás serkentését remélik. Az ottani jegybank azonban kimutatta, hogy ez bár a fogyasztás felpörgetésével jár rövid távon, azonban összességében mégis jóléti veszteség keletkezik a havonta leértékelt helyi pénzzel.


Nem védi ki a pénz hibáit a helyi pénz

A tanulmány szerint a pénz bevezetése mellett szóló érv, hogy kevés a pénz a gazdaságban, a bankok nem adnak elég hitelt a magánszemélyeknek és a cégeknek ahhoz, hogy a kívánt ütemben fejlődhessen a gazdaság. Ez az érv a 30-40 évvel ezelőtt megszűnt nemesfémpénzrendszerben (amikor a pénz mögött egy nemesfém-mennyiség állt, a forgalomban levő pénz összegét ez a nemesfémvagyon határozta meg, nem pedig az, hogy mennyi pénzre volt szüksége a gazdaságban) állta meg a helyét, de abban is csak háborúk idején, amikor az áruk és szolgáltatások ára gyorsan ingadozott, ekkor készpénzhiány alakulhatott ki. A mai pénzrendszerben, a hitelpénzrendszerben azonban ez már nem valós indok, mivel a pénz mennyiségét nem valamilyen mögötte álló - akár nemesfémben megtestesülő - vagyonkészlet határozza meg, hanem a pénzt a jegybank mellett a bankok teremtik azzal, hogy a hitelt felvenni akaró személyek és vállalkozások igényét kielégítik.
Előállhat az a helyzet most is, hogy a szereplők kevésnek érzik a pénz mennyiségét, de ez abból fakad, hogy a bankok, vállalkozások és magánszemélyek egymással szembeni bizalma törékeny vagy a korábbinál lényegesen alacsonyabb szintű, például egy világgazdasági vagy az adott országra korlátozódó recesszió miatt. Ekkor a bankok nem szívesen adnak hitelt, a cégek kevésbé elnézők egymással szemben, ha a számla kiegyenlítésének gyorsaságáról van szó. Ezen az állapoton, a bizalomhiányon viszont nem segít a helyi pénz, mert a helyi pénz a hagyományos pénz helyettesítője, nem pedig valami plusz - olvasható az MNB tanulmányában. A soproni kékfrankot is a 2008 őszén világméretűre duzzadt pénzügyi válság hívta életre 2009 elején.


A helyi pénz nem is pénz

A helyi pénzt úgy teremtik meg, hogy megállapítják a hagyományos és a helyi pénz közötti átváltási arányt, ez a leggyakrabban 1:1. A soproni kékfrank esetében is ez volt az arány: ha egymillió soproni kékfrankhoz akar valaki hozzájutni, akkor annak egymillió forintot be kell fizetnie a kékfrank kibocsátójának, a Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezetnek. Ezzel az történik csupán közgazdaságilag, hogy a forint helyett soproni kékfrankkal fog fizetni a boltban, de ettől nem lesz több vagyona, nem lesz nagyobb vásárlóereje.
A helyi pénzként elterjedt fizetési eszközök valójában utalványok - mutatnak rá a jegybanki tanulmány szerzői. Hagyományos pénzért cserébe kap valaki "helyi pénzt", azzal fizethet a helyi pénzt elfogadó üzletekben, az üzlettulajdonos pedig ugyanúgy fizethet vele egy másik, ugyanazt a helyi pénzt elfogadó vállalkozásnak.
A körforgást meg lehet szakítani, ha a helyi pénzt vissza lehet váltani hagyományos pénzre, de ekkor általában már nem kap vissza annyi hagyományos pénzt a felhasználó, mint a helyi pénz névértéke. A soproni kékfranknál például 2 százalék plusz áfát vonnak le a visszaváltáskor, vagyis az 1000 forintért vásárolt 1000 soproni kékfrank visszaváltásakor 975 forintot kap a kékfrank beváltója. A 2 százalék plusz áfa visszaváltási jutalék nem is egetverő összeg, mert a kékfrank nyomtatásának, kibocsátásának, a nyilvántartásnak mind van költsége.


Aki kékfrankkal fizet, engedményt kap

Érdekesség, hogy egyes boltok 5-15 százalék közötti engedményt adnak, ha a vásárló nem forinttal, hanem kékfrankkal fizet Sopronban. Felvetődhet a kérdés, hogy miért ad ekkora kedvezményt az üzlettulajdonos, ráadásul úgy, hogy a kékfrank visszaváltásával 2 százalék plusz áfát még veszít is, így összességében közel 20 százalékkal kevesebb pénzhez juthat, mintha forintban adná el az árut.

Könnyebb hamisítani, nem szabályozzák
Magyarországon szabályozatlan a helyi pénzek kibocsátása. Az utalványokhoz hasonlóan a helyi pénzekre vonatkozóan sincs olyan jogszabály, amely a kibocsátásukat, kezelésüket törvényi korlátok között tartaná, és ezáltal biztosítaná, hogy az azt felhasználók ne szenvedhessenek kárt. A helyi pénzt kibocsátó szervezet voltaképpen kezeli a helyi pénzért befizetett forintot, de most csak a kibocsátó szervezet önmérséklete szab határt annak, hogy a visszaváltási jutalékot mennyire tornássza fel, milyen gyakran változtatja ezt a jutalékot, azt a helyi pénzt használók tudomására hozza-e időben, megváltoztatja-e a forint és a helyi pénz arányát, kibocsát-e fedezet nélkül helyi pénzt, miben tartja a helyi pénzért befizetett forintot. Mivel ezekre vonatkozóan nincs jogszabály Magyarországon, az utalvány kibocsátója képes lehet visszaélni az ügyfelei kárára - írják tanulmányukban az MNB munkatársai.
A helyi pénzt megvásárlók vállalják annak a kockázatát is, hogy a kibocsátó esetleg csődbe megy vagy fedezetlenül bocsát ki helyi pénzt, így a befizetett forintösszegnél jóval kevesebbet kapnak majd vissza, ha vissza akarják váltani a helyi pénzt forintra. Ugyanez a veszély akkor, ha csődbe megy az a pénzintézet, ahol a kibocsátó a helyi pénzért kapott forintösszeget elhelyezi.
Az MNB szakértői figyelmeztettek arra is, hogy minél inkább elterjed a helyi pénz, annál nagyobb a csábítás arra, hogy hamisítsák. A helyipénz-utalványok egy része a forintbankjegyeket is gyártó Pénzjegynyomdában készül, de a biztonsági elemek színvonala jóval alacsonyabb a forintbankjegyeknél alkalmazottaknál, így könnyebb is hamisítani a helyi pénzt.

http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110411-miert-vezettek-be-a-soproni-kekfrankost-es-miert-johetnek-ujabb.html












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!